Zakar István - Rétegek 2013. július 10. - 2013. július 26.
Az agyag olyan korpusz, mely hihetetlen gazdagságot ad kezünkbe.
Az anyagok kimeríthetetlen változatosságát, a felületkialakítást, a színes, mázas felületeket. Ezek kombinációja végtelen. Az agyag sokszor annyira erős médium, hogy azt, aki irányítaná, saját képére formálná, elsodorja, magával ragadja. Ekkor már nem a gondolat uralkodik, hanem az agyag. A két attitűd a két végletet jelenti, ahol egyik esetben koncept-art születik, melyben már-már másodlagos a hordozó anyag, a gondolat uralja a műtárgyat, míg a másik véglet esetén az agyag sokszor esetlegesnek tűnő kifejezése a célok egyik legfontosabbja. Tapasztalatom szerint számomra az a véglet jelöltetett, ahol a gondolat maximálisan uralkodik, filozófiai, szociológiai, pszichológiai tartalma és gyökere van, és ennek kifejezésének rendelem alá az anyaggal való munkát. A múlt és a jelen kétirányú tapasztalata ráébresztett; ha gondolataim kifejezésének vágya messze meghaladja az anyag esztétikája mögé rejtett kifejezési lehetőséget, a figuralitás felé kell visszakanyarodjak. Úgy vélem, a befogadóval közös ősi ismeretanyag és asszociációs sávok számomra és számára is megkönnyítik mind az iránymutatást, mind az eligazodást.
2012-ben Lengyelországban kerámia szimpóziumon vettem részt, ahol folytattam a 2011-ben Kecskeméten megkezdett figurális sorozatot. Legutóbb a figura lecsupaszodott 1-1 csigolyacsontra, melynek sorolásával készítettem szobrokat, a kerámia készítés ősi sokszorosító eljárásával, öntéssel. Ennek az útnak a következő állomását kívánom körbejárni a közeli jövőben, és ezen a nyomon készült tárgyakat szeretném bemutatni a galériában! Ezek éppúgy, mint a korábbi tárgyak az emberi lélek többrétegűségére reflektáló alkotások. Azt kívánom láttatni, milyen nehezen is eldönthető a nyilvánvalónak és világosnak látszó paradigma: ez fehér, ez fekete. Ez jó, ez rossz. Hol húzódik az a határ, az a mezsgye, ahol vált a két minőség. Célom annak a véleménynek a megmutatása, hogy valójában sokkal összetettebbek ezek a kérdések, annál, mint amilyen egyszerűen ítélkezünk bennük.